Énekek

 2010.08.05. 15:05

Második hete voltunk úton, és második napja nem találkoztunk senkivel. Elég egyhangúan teltek az órák, miközben a Rudell River felé haladtunk. Itt sincs más, csak kiszáradt bozótosok és vörös por, annyiban változatos a táj, hogy enyhe dűnék követik egymást, itt-ott sziklás kitüremkedésekkel. Ezek arra jók, hogy navigálhatok alvás helyett. Rengeteg kő is van, gondolom egy letűnt hegyvidék maradványai. Nagy vöröst láttunk tegnap párat, de ezek félénk állatok, nem jönnek a közelünkbe, viszont egy dingó egész éjszaka körülöttünk ólálkodott, ő sem sűrűn láthatott eddig embert, mert rendkívül bátran kószált.  Az úttalan utakon erre a tájra teljesen igaz, viszont mivel egy-egy házat láttunk elvétve, nem igazán van értelme, úgyis befújná a szél pár hét alatt homokkal. Ami a legnagyobb kincs errefelé, az az ivóvíz és az üzemanyag, ha valaki elakad valamiért, akár egy hét is lehet, mire segítséget kap, ezért mi is, mint bármelyik más túrázó, fel voltunk szerelkezve különböző kommunikációs eszközökkel. Tulajdonképpen egynek volt értelme, a satellitnek. Ennek köszönhetően találtunk egy nagyobb vízgyűjtőt, ami egy mélyebb sziklakatlanba végződött. Ezt itatónak használták, nem volt élővilága sem, így krokodil sem. A közelében alakított ki az első ideérő egy tábort, aminek a kordinátáit elküldte a  többieknek így a legrövidebb úton csatlakozhattak. Jól esett végre a tömérdek mennyiségű víz, két hete csak tábori zuhany, itt mindenki lazíthatott egy kicsit. Ami furcsa volt, hogy a levegő hőmérsékletéhez képest a tó vize kimondottan dermesztő volt, aminek az éjszakai alacsony hőmérséklet az oka. Nappal nem ritka a 30 fok sem, ami ebben a száraz porban árnyék nélkül sokkal többnek tűnik, viszont az éjszakai 15 fok nem igazán kedvez a sátorozásnak. Az utóbbi időben folyamatosan tolódtak kifelé a nappalok, sokszor megyünk éjszaka, vagy indulunk hajnalban. Ide is éjszaka kettő felé értünk, ami arra volt elég, hogy gyorsan tábort verjünk, némi meleg étel elfogyasztása után senkivel, semmivel nem foglalkoztam, mentem úszni egyet. Sosem voltam még ennyi ideig távol víztől, kábé olyan, mint cukor nélkül inni a kávét, még a hideg sem érdekelt. Attól függetlenül, hogy élőlénynek nyomát sem látni, találkoztunk már tenyérnyi pókoktól kezdve skorpióig mindennel, soha nem nyúltam volna hozzájuk, de mostanra már simán kikerülöm őket. Jan nem sokkal később követett, azt hittem csak hiányzok neki, ehelyett jól lecseszett (szó szerint), hogy miért tűnök el éjszaka egyedül, de nem tudtam rá haragudni, inkább kimentem a partra, és belöktem a vízbe, hátha magához tér. Elsőre ugyan hidegnek tűnt a víz, de miután megszokja az ember, teljesen jó, és az úszás soha még ennyire jól nem esett. Jannal messzire elúsztunk, szinte csak a tábor fényeinek a pislákolását láttuk. Elképesztő csend és sötétség vett minket körül, szinte harapni lehetett, én speciel féltem, de Jan azonnal megnyugtatott, hogy nincs itt semmi, aminek több lába lenne kettőnél. Kösz. Tehát van egy halom kígyó. Erre elnevette magát, amiből levontam, hogy igazam lehet. Kértem, hogy menjünk vissza, ruhát kell szárítgatni, aludni, álmos vagyok, és még ennék is, mire megjegyezte, hogy a felesége is vagyok, vannak kötelezettségei irányomba. Tudta, hogy ezt nem fogom visszautasítani, hiszen amióta elindultunk, a ritka alkalmak közé tartozik, hogy kettesben lehetünk. Ennyire gyengéd és szerelmes még sosem volt, mint most, visszagondolva rá... inkább nem, mert a térdem is remeg tőle. A távolból hallottam valamit, ami az éjszaka hangjaiba nem illett bele az eddig tapasztaltak alapján, füleltünk, és megint. Egy távoli hegy felől jött ez a ritmusosan változó kántálás-szerű kiáltás, és én abban a pillanatban tudtam, hogy ez nem állathang, hanem valószínűleg az őslakosok egy csoporjának a jele valakiknek. Igazából nem lehetett eldönteni, hogy merről jött, mert olyan volt, mintha körbevenne minket. Egész éjszaka nem aludtam, és folyamatosan hallottam őket, miattuk vagyok itt főleg, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozhatom velük.

süti beállítások módosítása