Kitérő

 2010.06.24. 00:06

Nehéz és hosszú volt az elmúlt pár hónap mindkettőnknek, vágytunk valamire, ami választóvonalként működne. A munkámhoz is szerettem volna mielőbb visszatérni, de Jan határozottan ellenezte. Megtudhatta mit éreztem éveken keresztül miatta, szegény nem győzött visszakozni, mert fogalma sem volt róla, hogy ez ennyire nyomasztó is tud lenni. Átbeszéltünk mindent, ami valaha is kétséget okozott. Annyira féltett, hogy már-már zavaró volt az állandó aggódása, viszont jólesett a törődése. Mindig is csodálattal néztem fel rá, hibátlan személyisége, lágy, de férfias vonások, és az irántam érzett rajongása remek alappal szolgált egy tökéletes élethez. Minden reggel, amikor felébredtem mellette, az első gondolatom az volt, hogy biztos álmodok, hiszen ez nem lehet valóság. Sokszor néztem alvás közben, ahogy ő mondta, lesem az álmát. Ő is szokta ezt csinálni velem, ennek hagyományai vannak. Imádtam az arcát, a szemeit különösen, tengerszíne miatt. Már az első mosolyától elaléltam, ha durcás, akkor is aranyos, mert mindig németül durcás. Vitatkozni is csak németül hajlandó, mert egyből közvetíteni tudja a gondolatait. Hasznos ez, mert igazán még nem vitatkoztunk, pont a nyelvi problémák miatt. Sosem volt szívemcsücske a német, ezért csak annyira beszélem, amennyi rámragadt, és hát elég nehéz úgy kiosztani valakit, hogy az percenként visszakérdez szavak jelentésére. Javamra legyen mondva Jan egy mondatot nem tud magyarul kiejteni, pedig próbáltam affelé terelni, olvastam neki verseket, később már csak nemzetközi gyerekmeséket, de semmi. Nem érdekli, viszont mindig magyarul hízelgek neki, és azt bezzeg érti. Érdekes az is, hogy itthon már annyira keverünk mindent, hogy amikor a múltkor itt voltak a barátnőmék, szinte egyszerre nevettünk a poénokon. Jó ez az összhang.

Jannak többféle arca volt, már a mozdulataiból tudtam, milyen a kedve. Társaságban mindig ugyanazt a félhivatalos ábrázatot vette fel, az érdeklődő, kedves és rendkívül szolgálatkész stílust. Öröm volt vele a beszélgetés bárkinek, mert bámulatos képessége volt bármilyen témát átfogóan tárgyalni. Jókat mulattam, amikor valaki egy tárgy barbárjának érezte magát, belefojtva ezzel a szót mindenkibe, és Jan a maga kis esetlen módján kivívta az elismerést egy elejtett megjegyzéssel, amiből nyilvánvalóvá vált a jártassága az aktuális témában. Elég széleskörű műveltséget szedett össze, de nem kimondottan erre hajtott. Ragadtak rá az információk, szeretett olvasni, főleg együtt velem, ami abszolút nem érdekelt egyikünket sem, az az opera, a vallás és politika. A történelmileg jelentősebb eseményekkel tisztában voltunk, ennyi.

Jannak a másik arca a munkahelyi volt, ezt akkor vette fel, ha onnan hívták telefonon például, vagy reggelente a tükör előtt, miközben a nyakkendőjét igazgatta. Muris volt, amióta leszerelt komoly energiákat fektetett a hivatalos megjelenésébe. Katonai tanácsadóként civilekkel találkozott, és hozzájuk teljesen máshogyan kellett viszonyulni. Szóval nyakkendő fel, arcra enyhe mosoly, de a tekintet komoly, szinte utasító. Én csak pókerarcnak hívtam, lényegében kiismerhetetlen volt. Ilyenkor inkább elkerültem, mert nagyon figyelt rá, hogy a magánéletét semmi szín alatt ne lehessen kiérezni. Csak egy példa, egyszer egy hajszálam volt a zakóján, és figyelemre méltó nyomozást folytatott le ezügyben.

Volt egy hétköznapi arca. Ezzel kelt, ezzel feküdt. Ha otthon volt egész nap ezt viselte. A szeme mindig mosolygott, néha hamiskásan, néha szelíden. Ezt az arcát szerettem a legjobban. A szája sarkában is mindig volt egy mosoly. Ez az arckifejezése egy olvasókönyvre hasonlított leginkább, tisztán láttam rajta a gondolatait, érzéseit, vágyait. Semmi színészkedés, semmi álca. Gyönyörű, nyitott és imádnivaló. Ezzel szorosan összefüggött a következő arca, ez csak nekem szólt, a vágytól égő és szerelmes. Képes volt olyan hamar váltani, hogy a gondolataimat sem tudtam befejezni. Összességében ezt az két arcát láttam a legtöbbet, ez utóbbit egyre gyakrabban. Hasonlítani ugyan nem tudnám senkihez, mert nekem eddig csak Jan volt, régebben ugyan eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet mással, de Jan még gondolati szinten lekezell. Rutinosan és észérvekkel elmagyarázta, mit nyerek és mit veszítek. Imádtam ezért a higgadtságáért, és hogy határozottan véghezviszi a terveit. Ismeri a naivságomat eléggé, ezért minden oldalról alaposan bevédett, persze erre megint csak azt léptem, hogy nemhiába vagyok nőből. Még neki, a tapasztalt rókának sem sikerült egy nőt a végletekig megismernie, ezért is hagyom, hogy védje csak a területét, ahogy gondolja.

süti beállítások módosítása