Régen történt az első nagy pillanat, talán vagy nyolc éve. Tulajdonképpen eseménynek sem nevezném, csak évek múltán kapott jelentősséget minden egyes mozzanat. Időnként meglátogattam a barátaimat a munkahelyükön, laza hely volt, főnök nélkül, mindenki tette a dolgát, mégis jól működött az egész. Mindig is ilyen helyről álmodtam. Túlságosan nagy helyet béreltek, mert kellett a sok cuccnak, viszont ők egykupacban ültek, és hát úgy adódott, befogadtak maguk mellé egy srácot, aki szintén magányos farkasként dolgozott. Talán kívülállónak érezhette magát, mert mindig egymagában tett-vett az irodájában. Sosem értettem ezt a magatartását, furcsa volt. Nyitva hagyta az ajtaját, de senki nem ment be, mindenre felfigyelt, de sosem jött ki. Egyszercsak megint arra jártam, van egy jó kinaikajás a környéken, vittem a fiúknak harapnivalót. Miközben leültem a részemet megenni, ő is kijött. Először csak inni, kínáltam nem kért, de megállt mellettem. Kicsit kényelmetlenül érintett, mert miközben szürcsöltem a forró levest, nehéz volt kommunikálni bármilyen formában. Erre A (nevezzük így) előszed egy banánt a hűtőből, leül mellém, majd komótosan elcsócsálja. Mindezt teljes társalgás, vagy bármiféle érintkezés nélkül. Na itt már pislogtam egyet lányos zavaromban, próbáltam kezdeményezni, de ő csak a lenyúzott banánhéjat rakosgatta maga előtt. Na erre még én sem voltam felkészülve. Módomban állt jól megfigyelni a srácot, aki már nem is nevezhető srácnak, hiszen nálam is vagy tíz évvel idősebb, bár rendkívül kölyökképű volt. A barátaimmal sokszor említettük egymás között, hogy milyen melankólikus természete van, de mindezt annak a számlájára írtuk, hogy nemrég fejezett be egy számára előnytelenül végződő házasságot. Meg kell valljam, amikor ezt elárulták, komolyan meglepődtem, hiszen még a női nem ismeretét sem feltételeztem róla, nemhogy egy házasságot. Na így ülve szépen figyeltük egymást, gyönyörű barna szeme volt, és annyira beszédes tekintete, hogy akaratlan is hosszan pásztáztam. Szólni viszont nem szóltunk egymáshoz. Azt hiszem, nem is lett volna mit mondanunk, mert mint egy fal omlott le előttem a felismerés, hogy érzem a gondolatait. Szinte meztelenre vetkőztette a lelkemet, miközben csak némán ült velem szemben. Félelmetes volt ez a felismerés. És lehullt a lepel, megszólaltunk. Megkérdezte, kérek e vizet, és én kértem.

Na itt kezdődött az egész kálváriám.

Amikor nyaralni készültünk a barátaimmal, még nem tudtam, hogy gyökeresen más fordulatot vesz addigi szürke életem. Úgy hozta a helyzet, hogy együtt ment mindenki, A is jött velünk, addigra kicsit oldottam kapcsolatba került a fiúkkal, szinte már barátok lettek, így senkinek nem volt kifogása az ellen, hogy elhívjuk. Adria. Szokásos örök szerelem.

Minden adott volt, reggelig tartó bulizások, féktelen jókedv, gyönyörű helyek. Egy ilyen átmulatott nap után fáradtan lementem a partra, hogy egy kicsit egyedül legyek, kisimuljanak a gondolataim, rendezzem a soraimat. (a következő bulira persze) Ahogy kóvályogtam, álmaim teljesen máshol jártak, mint egy földöntúli paradicsom. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, de nem akartam megfordulni, nem érdekelt, ki van még ott, és mit csinál. Megálltam és mélyen lélegeztem be a friss tengeri levegőt. A mögém állt, és átkarolt, a csípőmön pihentette meg a kezét, miközben a fejét a vállamra hajtotta. Szeret, már régóta és szenvedélyesen. Tudtam róla, nem is kellett mondania, ez amolyan megerősítésképp hangzott. Beletúrta az arcát a hajamba, és a fülemet kezdte csókolgatni. Erre megfordultam, és lágyan megcsókolt. Igazán alig álltam meg a lábamon, mert olyan belső feszültség szabadult fel, amihez foghatót még elképzelni sem mertem. Éreztem a lelkét, a gondolatait. Tudtam  mit szeretne, és azt tettem. Nem voltak gátlásaink. Egyszerre dobbant a szívünk is, úgy éreztem, mintha az örökkévalóság óta ismernénk egymást. Rendkívül gyengéd és figyelmes volt. Szinte észre sem vettem, de ott álltunk egymással szemben ruhátlanul, és ahogy a testét figyeltem a gondolatait is láttam. Leírhatatlan, ehhez képest a halálos szerelem sehol sincs. Létezik ilyen, hogy alig ismerem és mégis mindent tudok róla? Magához húzott, végigcsókolta a testem, és a vágy minden porcikáját végigéltük. Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni, nem akartuk abbahagyni. Felmentünk a szállodai szobámba, mert már kezdett világosodni, és fáradt is lettem hirtelen. Ahogy zubogott rám a víz a zuhanyzóban, ő is csatlakozott, de nem a zuhanyozáshoz, hanem hozzám. És folytattuk ott, ahol a parton abbahagytuk. Gyengéden majd egyre intenzívebben. Sírtam, amikor abbahagytuk, nem akartam, hogy elhagyjon, hogy vége legyen. Vele szeretnék maradni örökre, úgy ahogy a zuhanyzóban voltunk. Akinek volt más hasonlóban élménye, az tudja, miért sírtam még hosszú percekig, akinek pedig nem, annak minek magyarázzam. Földöntúli szerelem volt ez maga, ami egyedül nem jár.