Ez már csak így zajlik manapság, szükség törvényt bont. Szépen hazaautókáztam a majdnem megcsalós bolognai kávézásból, hajnali fél ötre haza is értem. Kocsibehajtó kivilágítva, kutyák a kertben gyakorolják az ásást (jajdejó). Ugyan van egy segítségem a ház körül, de ilyen korán még sosem láttam. Valójában, csak egyszer találkoztunk, olyan mint egy szellem, végülis akkor jön, amikor ráér, tudja mi a dolga, ezzel nem is volt idáig probléma, csak meglepődtem. Na mindegy, garázsba leparkoltam, kutyákat összeszedtem, és félkómában beálltam a zuhany alá. Tompán bámultam magam elé, hagytam hogy a forró víz lemossa rólam a bűnös gondolatokat, ugyanakkor azon járt az agyam, hogy hogyan tovább. Ez így nem maradhat, vagy itt fogok egyedül elfonnyadni, bízva a néhány hetente feltűnő szerelmemben, vagy felrugok mindent, és belevágok egy olyan ismeretlenbe, aki legalább mellettem áll esténként. A gőz már egészen belepett mindent, az ajtóig sem láttam, tulajdonképpen elaludhattam állva. A hirtelen ajtónyitásra összerezzentem, megijedtem, amikor egy sötét árnyék felém tartott, és szinte feltépte a zuhanyfülke ajtaját. Hátrébbléptem, egészen rápréselődtem a falra, amikor kivettem Jan arcvonásait. Minden vágyamat teljesülni éreztem abban a pillanatban, amikor ismerős mozdulatokkal elsimította a hajam a szememből, és egy finom puszit adott a homlokomra.Teljesen máshol jártak a gondolataim, és amint megérintett, az ismerős bizsergés járt át.